Gyesa von Liechtenstein

hazaértem

hát igen, ez is eljött. vége a félévnek, visszatértem kis hazánkba. most még kicsit furcsa itthon lenni, de szerintem gyorsan visszarázódok. utólag visszatekintve egy percig sem bántam meg ezt a szemesztert. sok új dolgot tanultam, rengeteg új ismerőst szereztem, álomszép helyeken jártam, szóval mindenképp életem egyik legmeghatározóbb élménye volt. köszönöm mindenkinek a támogatást és remélem még maradtatok páran, akik ha nem is olvassák a blogot, de a képeket megnézegetik és egy kicsit irigykednek :).

GOOD BYE LIECHTENSTEIN

0713

A tervezési stúdió legutolsó közös programja egy kirándulás volt az olasz határ melletti Albigna vizierőműhöz. Reggel fél7kor jött értem Erwin, majd az autópálya mellett egy benzinkútnál találkoztunk a többiekkel. Itt átszálltunk a tanár, Urs kocsijába és irány a hegyek. Az erőmű egy hatalmas betonszerkezet, belül hatalmas terekkel (pl a legnagyobb rés 8*80*150 méter nagy volt). Rengetek szervízjárat, hűtőcsövek, meg rengeteg beton. Lenyűgöző volt. Később ebéd gyanánt grilleztünk egyet, majd kitalálták a tanárok, h ha már itt vagyunk, akkor nézzünk meg pár dolgot. Az első egy konferenciaközpont volt közvetlenül az olasz hatán mellett. Villa Garbard, Castasegna-ban. Aztán egy vízesésnél is megálltunk (ez már Olaszország). Végül Chiavenna-ban ittunk egy kávét. Visszafelé a hegyeken keresztül jöttünk, olyan szerpentínt sikerült találni, h mindenki csak ámult és bámult. Kanyargós út, tavak, rengeteg alagút, ahol semmi világítás, hatalmas hegyek, hó....

0711

Csillát váltották Tomi haverjai. Kezdésként elmentünk velük Zürichbe várost nézni. Mivel az autópályamatrica elég drága Svájcba, így a mellékutak mellett döntöttünk. Ezt később sem bántuk meg, a hegyek között, szerpentíneken, szép tájakon át vezetett az út, ahol még egyikünk sem járt. Zürichben bementünk az óvárosba, mászkáltunk össze-vissza, találkoztunk pár ismerőssel a koliból, söröztünk egyet, kiültünk a tó partjára, élveztük a jó időt és a várost. Este 6kor indultunk haza, mert vissza akartunk érni a vb-döntőre, amit végül Vaduz központjában hatalmas kivetítőn néztünk végig. Este még koccintgattunk egyet, aztán mindenki aludni tért. Másnap mindenféle sulis dolgokat intéztem, búcsúzkodtunk az épp távozóktól, meg strandoltunk egyet Gabriela, a kinti koordinátorunk gyerekeivel. A nap zárásaként stílusosan grillpartyt csaptunk.

0708

 Csütörtökön elmentünk egyet hegyet mászni. Nem mentünk messzire, csak ide a liechtensteini hegyekbe. Felbuszoztunk a síelős helyig Malbunba, ami kb 1200 méter magasan van, majd innen nekiestünk a hegyeknek. Sorra másztuk meg a csúcsokat, fel-le-fel-le. Gyönyörű volt. Még sosem voltam ilyen túrán. Fent voltunk a környék legmagasabb pontján is, 2120m, végül a sok csúszás-mászás után lementünk az ország másik végén a hegyekről 700 méterig. Ott megint fogtunk egy buszt és visszamentünk a koliba. Összesen légvonalban kb 25 kilómétert mentünk, rengeteg hegycsúcsot megmásztunk, összesen 8 óráig tartott, közben végig gyönyörű időjárás, láttunk havat is jóval alattunk, olyan magasan voltunk olykor, h csak pár gaz élt meg ott, semmi fa....szóval nagy élmény volt. Kár lett volna ezt kihagyni.

0706

Hétfőn este megérkezett a Csilla Zürichből. Itt fog velem maradni hétvégéig, szóval szerveztem pár programot a hétre. Az első egy kirándulás Genfbe. Kedden reggel indultunk kocsival, dél körül ott is voltunk. A város gyönyörű, az időjárás is az volt. Páran vonattal jöttek, összeszedtük őket a vasútállomáson, aztán nekiestünk a városnak. Kezdésnek az óvárost jártuk körül, rengeteg szép épületet, teret, boltot, templomot láttunk. A cél a genfi Kálvin bazilika volt, ami egy hatalmas, gótikus, puritán templom. Nagyon szép volt. Fel lehetett menni a tornyokba is, ahonnan az egész városra gyönyörű kilátás volt. Ez után lementünk a tó partjára, ahol megnéztük a hatalmas szökőkutat, csináltunk pár vicces fotót, aztán nagyjából el is ment a nap. Újra kocsiba szálltunk, aztán irány vissza a koliba.

0704

Lassan elkezdenek hazamenni az emberek innen. Mi még maradunk júli 14ig, addig is kirándulgatunk, pihenünk, szórakozunk előre láthatólag. Tegnap este hagyott itt minket Dimitrij, az orosz barátunk és csináltunk neki egy kis emléket :)

0703

Ajjajj, kicsit elhanyagoltam ezt a blogot

Szóval végül elment a Fruzsi, nekem meg maradt a tanulás. Sorra mentek a különféle leadások, rajzolás, éjszakázás, konzultáció. Aztán eljött az utazás ideje. Haza kellett ugranom egyet szigorlatozni. Nagy izgalmak között végül sikerült és jöhettem is vissza. Csütörtök este indultam vissza, péntek reggel már itt is voltam, kicsit rajzolgattam, majd jött a szórakozás. Beneveztünk a liechtensteini kispályás focikupába. Az elején csak viccből ment az egész, de a csoportból továbbjutottunk a kieséses szakaszba, ahol összekerültünk pár profiból összeállt csapattal...nem volt esélyünk. Viszont egy jót fociztunk, van egyenpólonk is :). Utána maradt a hétvége rajzolásra és makettezésre. Mindenki bent dolgozott a suliban, nagyon vicces volt. Olykor bekapcsoltuk a projektort is, h a háttérben nézzük a meccseket, vagy vmi filmet. Sikerült befejezni mindent, hétfőn le is adtam mindent. Kedden kiállítást kellett berendeznünk a műteremben. Szerdán volt a védés. Jött egy külsős arc Indiából a bizottságba, így angolul kellett prezentálni. Kicsit féltem tőle, de végül ment rendben minden, a tervet is nagyon szerették, a végén ki is emelték egy másik tervvel együtt. Csütörtökön volt a kiállításmegnyitó a féléves munkákból. Ekkor volt az utolsó munkám a suliban. Italokat kellett felszolgálni a bárpultban...igazi álommeló :P. Pénteken,tegnap szülinapi bulija volt a Dimitrijnek és a Hayatonak, igazi nagy bulit csaptunk. Ma strandolás volt Ausztriában egy tóparton, este meg meccsnézés lesz valószínűleg.

0607

A kínai utazás után itt beindult az élet suli terén, sok lemaradást kellett bepótolnom, meg kicsit előre is dolgoztam, hiszen meglátogatott a Fruzsi a múlt héten. Szóval előszőr meló, majd szórakozás. Sajnos nem sikerült mindennel végeznem, amit terveztem, így volt pár este, mikor dolgoznom kellett, sőt még segített is nekem a leányzó :). A hét elején szörnyű időjárásunk volt, majd hétvégére megjavult. Így el tudtunk menni pár helyre. Megnéztük Vaduz belvárosát, meg pár érdekes épületet a környéken. Voltunk Feldkirchben is. Csütörtök este a német tanárnőnél lett volna grillparty, de a rossz időjárás miatt lefújtuk, helyette a feldkirchi kastélyba mentünk vacsorázni. Itt ettünk egy hatalmas rántott szeletet, ami elég volt 2 embernek (nagyobb volt, mint a fejem...ami pedig nagy szó :D), majd utána még ettünk egy almásrétest vaníliaszósszal. Pénteken Buchsban voltunk, ahol megnéztük a régi várat a tóval, valamint a középkori várost. Pont egy esküvőbe botlottunk, ahol igencsak csúnyácska volt a fiatal pár. Megbeszéltük Fruzsival, h ezt az adottságot a hely szépségével ellensúlyozták :D. A szombati nap igazi álomnap volt. Reggel voltunk Feldkirchben, bevásároltunk, majd visszamentünk a koliba, ahol már vártak ránk a többiek. Kocsikkal elmentünk egy régi romhoz, ahol csaptunk egy grillpartyt, majd jóllakva kicsoszogtunk a vaduzi strandra. Ott napoztunk, fürödtünk, röpiztünk, csúszdáztunk, söröztünk. Igazi álom :D. És mindemellett 30 fok körüli meleg volt és a medencéből kinézve kétoldalt a hegyeket lehetett látni, amiknek a tetején még javában hó volt. Este volt egy szülinapi parti a koliban, ahol akkora kajálást csaptunk, h úgy gurultunk vissza a szobába hajnalban. Vasárnap munka volt. Videót kellett csinálnom hétfőre, így reggel korán keltünk és elmentünk hegyet mászni. Fent a hegyen meglátogattunk egy romot, ahol rögzítettem a videót, majd visszatúráztunk a koliba. Délután munka volt, Fruzsi is segített nekem. A végére egész jól összeállt. Most épp ennek a prezentációja van, ha vége lesz rohanok vissza a koliba, mert mindjárt elmegy a Fruzsi :(.

0521_nyílt nap

Miközben én kirándultam, a koliban volt egy nyílt nap. Erre készült a plakát is, amit már régebben felraktam ide. Továbbá készült egy videó is:

Kína_0516_Shanghai-hazaút

Az utolsó napon már semmi programunk nem volt, így sokáig aludtunk és elmentünk a városba császkálni és vásárolgatni. Egész nap nézelődtünk, majd estére visszamentünk a hotelbe. Egy liechtensteini, Shanghaiban tanuló sráccal volt egy találkozónk még. Felvitt minket egy felhőkarcoló tetejére, ahol egy bár volt kialakítva. Az egész várost be lehetett látni innen. Hajnali 3kor kimentünk a shanghai-ak új repterére, ahol pár óra várakozás után elindultunk hazafelé. Dubaiban ismét pár óra várakozás, majd irány München. Hétfőn este 9re értünk oda. Pechünkre csak másnap reggel ment Liechtenstein felé vonat, így volt rengeteg időnk. Kerestünk egy kényelmes fotelt és aludtunk egyet. Kedden délután fél1re értem vissza a koliba. Kipakolás, mosás, pihenés volt a program.

Kína_0515_Shanghai_EXPO_magyar pavilon

a magyar pavilon megér egy külön bejegyzést. Nagyon jó munkát végeztek a srácok. A pavilonba nem kell sokáig sorba állni, mivel elég kicsi és gyorsan áttekinthető. Ugyan látszik rajta, h elég alacsony költségvetésű a többi országhoz képest, viszont az ötlet és a kialakított tér simán felveszi a versenyt a legsikeresebb pavilonokkal. Sztem nagy lépés a magyar építészetben, h egy ilyen világkiállításon nem akarnak mindent megmutatni, hanem beérik egy jó ötlettel is. Néha a kevesebb több :)

Kína_0515_Shanghai

Elsőként egy képzőművészeti bazárt látogattunk meg, ami a felhőkarcolók között megmaradt tradicionális régi épületekben, sikátorokban volt. Tanulságos, h itt is védik az értékesnek vélt épületeket, itt is van műemlékvédelem. És ezt az itteni emberek is értékelik, ugyanis igencsak népszerű ez a hely.

Ez után végre.....tratratraaaaaa......EXPO!!!!!!

Hát, hát ez durva

Nagyon durva

Egy hídról lehetett megközelíteni a területet, ami azért szuper, mert mindent lehet látni onnan. Rengeteg pavilon, rengeteg ember, rengeteg busz, és mindez ameddig csak a szem ellát. Várnunk kellett fél órát a jegyre, de ez nem is érdekes. Szóval bent már vártak ránk a liechtensteiniek, így első utunk a liechtensteini pavilonba vezetett, ott is a vip részlegbe. Kaptunk egy italt, majd bemutatták a pavilonjukat. Nem volt nagy durranás, színes zászlók, melyek a különféle nemzeteket jelképezték és mindez együtt az egységet. Aztán 24 kép az országról, ami szinte mindent elmond és még egy hologram. Kb ennyi. Ez után mindenki szétszéledt és mivel pont a sétálóutca végén állt a magyar pavilon, így rábeszéltem a többieket, h menjünk oda. Kb 2 perc alatt be is jutottunk. Kicsit féltem tőle, h milyen lesz, de végül megnyugodtam. Nagyon szuper kis pavilont sikerült összerakniuk. Jók voltak a függő, világító, mozgó farudak, középen a hatalmas gömböccel. Volt egy pult, ahol ki lehetett próbálni a gömböcöt, gyorsan elmagyaráztam a többieknek a lényegét, majd hagytam, hadd játszanak vele. Sajnos magyar emberrel nem találkoztam, a személyzet is kínai volt és azt mondták, h fent az irodában vannak magyarok. Oda meg idő hiányában nem mentem fel. Ezután elmentünk az Afrika-pavilonba, ahol ettünk vmi speckó kaját ebédre.

A következő állomás az osztrák pavilon volt. Hatalmas sor volt, így irány a vip, közülünk az osztrákok megmutatták az útlevelüket, egyből be is engedték őket, mi meg mehettünk velük. Ott megnéztük a kiállítást, ami egy interaktív játszótér volt. A pavilon tetőteraszán egy étterem volt, ott egy kis fogadást rendeztek nekünk.

Svájci pavilon, végeláthatatlan sor, irány a vip. A liechtensteini tartózkodási engedéllyel be is engedtek minket a vidámparkba. Először végigmentünk a tereken, ahol mindenféle technikai cucc volt, majd irány a lift. Hát ez szuper volt, az épületben csináltak egy tölcsért, aminek a falát növényekkel burkolták és a tetőn kialakítottak egy füves-gazos tájat. Először a tölcsérben körkörösen felmentünk, majd a föld fölött mentünk tovább, a lábunk épphogy elérte a füvek, növények tetejét, majd tettünk egy kört és vissza le a tölcsérbe. Imádtuk.

Oroszország, itt is vip, mivel ez egyik csajszi közülünk orosz. Hatalmas plasztikvilágban találtuk magunkat, minden óriási és színes volt. Azt mondták, h ez egy világ, amelyben gyerekeknek érezhetjük magunkat. És a better city, better life jelmondatot úgy fordították le, h a gyerkek városa az ideális város. Volt itt egy büfé, ahol a fáradtság ellen megittunk pár vodkát és mentünk tovább. Közben beesteledett, de az EXPO 24 órás nyitvatartással üzemel, így nyugodtan maradhattünk még. Besétáltunk a központba a kínai pavilonhoz, ami kb egy órás út volt, közben ámultunk és bámultunk. Felkapcsolták a díszkivilágítást és minden villogott, színes volt, rengeteg interaktív felület...

Körülnéztünk a központban, majd hajóra szálltunk és átmentünk az EXPO másik területére. Itt a jövő házát néztük meg. Rengeteg építészeti vízió, modern technológia, hatalmas méretek, interaktív kiállítás..

Ez után már fáradtak voltunk, így visszamentünk a hotelbe, vacsoráztunk egyet és alvás.

Kína_0514_Shangai

Reggel a szokásos kijeletkezés, buszbaszállás, majd irány Shanghai. Útközben megálltunk még egy városban, ahol egy modern kínai kertet néztünk meg. Ennek a kertnek az érdekessége, h 2000 után készült egy népszerű kínai építész első munkájaként. Ő USA-ban és Európában tanult, majd visszatérve Kínába ő volt az első, aki ezeket a tanulmányokat felhasználva tervezett egy kertet. Megtalálható volt itt a tradicionális kertek térszervezése növényekkel, pavilonokkal, viszont mindez kiegészült modern elemekkel. Amiben más volt az a pavilonok. Általában követték a régiek formáját, de anyagukban, részleteiben már teljesen mások voltak.

A park után nekiestünk Shanghai übermegahipergigametropolisznak. Ekkora várost még álmodni sem tudnék. Hatalmas házak, közöttük hatalmas parkok, autópályák, 3-4-5 emeletes közlekedési csomópontok. Hong Kong is óriási volt, de Shanghai valahogy nagyobbnak tűnik. És sokkal modernebb város, rengeteg autóval, elektromos buszokkal... Első utunk egy étterembe vezetett, ahol a szokásos kínai "csak sejtjük, h mit eszünk" ebédünket elfogyasztottuk. Majd irány a kiállítás. Itt Shanghai várostörténetét, jelenét és a jövőbeli terveket lehetett megtekinteni. Volt egy modell a belvárosról, ami kb 40 négyzetméteres volt. Mindenféle felhőkarcolók, sugárutak, felül- és aluljárók, parkok, folyók...lenyűgöző. Szóval madártávlatból mindenképp egy szuperváros, de itt élni...1 lenni a 20 millióból...hát nem is tudom. Ezután bementünk a városközpontba és a jelenlegi 2. legnagyobb toronyház tetejéig meg sem álltunk. Iszonyatos panoráma...uhh, ezt nem tudom leírni, ezt látni kell :). A következő uticél egy bevásárló és kultúrális központ volt, ami építészetileg igen érdekes. Ez egy régi lerobbant vágóhíd volt, amiben egy építész és befektetőkből álló csoport meglátott vmit. Megvásárolták az egészet és nekiálltak felújítani. Megfosztották az épületet az összes nyílászárójától, tetőtől, burkolattól, csak a csupasz beton maradt. Ezt kijavították, ahol szükséges, majd az egészet lecsiszolták, felületkezelték. Végül luxusüzleteket és kávézókat helyeztek el benne, valamint a tetejére üvegfödémet helyeztek. Nagyon szép lett, érdekes részletekkel, gyönyörű felületekkel. Ezután ismét hotel, majd közös vacsora egy étteremben.

Kína_0513_Suzhou

Reggel bepakoltunk a hotelbe, gyors tusolás, reggeli, majd irány a város. Suzhouban vannak Kína legszebb tradicionális kertjei, ezekből néztünk meg párat. Kívülről teljesen zártak, nagy fal veszi őket körül, a kapun belépve viszont feltárul az édenkert. Rengeteg növény, fák, virágok, bonsaiok és pavilonok. Minden úgy van elrendezve, h a kert mindig tudjon újat mutatni és ne legyen olyan része, ahonnan áttekinthető az egész. Általában családok építették őket, majd később kerültak állami kézbe. Ma múzeumként üzemelnek a legnagyobbak. Mindig található bennük szentély és rengeteg pihenőhely. A különféle pontokon az ember gyönyörködhet a kert szépségében, a természetben és elmélyülhet a gondolataiban. Így a kertből teljesen felüdülve, kipihenve léphetünk ki. Nekünk sajnos erre nem volt időnk, csak gyorsan átrohantunk rajtuk.

Van a tradicionális kínai kerteknek egy másik formája is, ami ennél sokkal kisebb és tulajdonképpen egy tájkép az egész. Ide bemegy az ember, leül, relaxál és ennyi. Itt nincsenek különböző kijelölt pontok, egy blikkre áttekinthető.

A nap legérdekesebb látnivalója a Suzhou múzeum volt. Ez egy modern nemzeti múzeum a város szívében. Az épületet M. I. Pei tervezte, aki a párizsi Louvre bővítését is jegyzi. Az épületegyüttes ötvözi a tradicionális kínai formákat, alapelemeket a modern anyaghasználattal és a minimalizmussal. Úgy mentem végig a termeken, mint egy gyerek, aki új játékot kap. Egyszerűen elvarázsolt.

Este elmentünk mulatni és a buliban 2 magyar számot is lejátszottak!!! Fogalmam sincs, h mik voltak ezek, tuc-tuc zene és női énekes. Ennyit tudok róla :D.

Kína_0512_Huangshan

Ismét korai kelés, összepakolás, kijelentkezés, buszba pakolás, majd irány a vidék. A napi program 2 falu meglátogatása volt, mindkettő történelmi település, ami ma a turisztikai látványosságként él tovább. A falukban szűk utcák vannak, arról nyilnak az önmagukba záródó átriumházak. Ablakok nincsenek, csak egy díszes kapu, amit zárva szoktak tartani. A régi hagyomány szerint az asszony/ok otthon voltak és végezték a háztartás vezetésével járó feladatokat, a férfi pedig általában távol volt és üzletelt. Így a család védelmében voltak ezek a házak zártak, valamint h az asszonykának ne legyen "látogatója". Az épületek sok belső udvarral, átriummal rendelkeznek, díszesek voltak és pompájukkal tükrözték a házigazda vagyonát. Az első faluban meglepetés fogadott minket, ugyanis egy művészeti iskola rengeteg diákja kint rajzolt a település különböző pontjain. Voltak közöttük igencsak ügyesek is, de nem ez volt az általános (igaz még nagyon fiatalok voltak). Mindenféle technológiát használtak a sima grafittól, a filcen át a különféle festéstechnikákig. Megjelenésünkkel igazi sztárok voltunk, mondjuk nem a rajztudásunkkal váltunk vonzóvá, hanem európaiságunkkal. Mindenki velünk akart fotózkodni. Nem olyan rossz érzés, talán hozzá tudnék szokni :b. A másik falu annyiban tér el az elsőtől, h itt esett az aső és kevesebb túrista volt. Volt még időnk, így vettünk pár szuvenirt és visszabuszoztunk a város vasútállomására, ahol újra vonatra szálltunk és irány Suzhou.

Kína_0511_Huangshan

Svédasztalos reggeli a szálloda éttermében, majd 50 perces buszozás után megérkeztünk a hegyekbe. Vagyis ezek nem is hegyek, inkább sziklák, több 10-100 méteres sziklák. Itt található a kínai grand canyon, ami méretében hasonló az amerikaihoz, de ez nem kopár, hanem tele van fákkal, növényekkel. Szép, napos időnk volt, így messze el lehetett látni és sikerült gyönyörű fotókat csinálni. Egész nap barangoltunk a betonozott túristaútvonalon, majd estére visszatértünk a felvonóhoz. Ez a felvonó azért érdekes, mert svájcban készült és a srácok teljesen odáig voltak. Este elmentünk egy lábmasszázsra, ami teljesen feltöltött energiával. Nem így a lányokat, őket teljesen megkínozták, hadirokkantként jöttek ki a masszázsszobából. Utána még mászkáltunk a bevásárló utcán, majd visszamentünk a hotelbe. A srácok szereztek egy címet, ahol elvileg parti van, így összeszedtük a társaságot és taxikba ültünk. Pár perc alatt ott is voltunk. A buli jónak indult, hatalmas disco, sok emberrel, mindenféle őrült italokkal, de hamar véget ért, mert mindenki lelépett és 2 órára csak mi maradtunk a helyen. Aztán minket is kiraktak, így hát aludni tértünk.

Kína_0510_vonatozás

Napközben nem zavart minket senki, délután 4ig aludtunk. Utána még volt 3 óránk az érkezésig, ezalatt kicsit megmosakodtunk és lustálkodtunk. Végül 10 perc késéssel érkeztünk meg. Itt már vártak ránk, busszal elvittek a hotelbe, ami az eddigi legpazarabb. Minden ragyog, hatalmas terek, a város közepén helyezkedik el és mindezt fillérekért. Este még sétáltunk egyet a belvárosban és mivel semmi nem volt nyitva hétfő gyanánt, vettünk pár sört és visszamentünk a szállodába.

Kína_0509_Xiamen

Reggel mindenki kipihenten ébredt, reggeli után útrakeltünk, megnéztünk mégegy falut, ahol rengeteg Hakka épület volt és felmásztunk egy kilátóhoz is, ahonnan gyönyörő volt a falu és a teraszos táj. Ja, a táj. Úgy néz ki, mint egy építészmakett. Itt a lejtőket teraszosan alakították ki, h meg tudják művelni. Mindent termelnek itt, főként teát, dohányt, banánt, de van mindenféle zöldség, gyümölcs is.

Újra 3 órás buszozás, vissza Xiamenbe, ahol volt pár szabad óránk egy hatalmas plázában. Vettünk kaját másnapra egy üzletben, ami a pláza legalsó másfél szintjét teljesen elfoglalta. Végül beültünk egy Burger Kingbe vacsorázni. Ez volt az első alkalom, h nem kínai kaját ettünk, mialatt itt vagyunk. Felültünk a vonatra, amivel 24 órát utaztunk egyhuzamban. Volt 2 opció, a hard sleeper és a soft sleeper. Én az utóbbit választottam. Ez azt jelenti, h egy kabint kaptunk 4en, 4 ággyal. A hard sleeper részen egy egész kocsit kaptak, egyterűt, sorban ágyakkal, 3 szinten. Ez sokkal durvább.

Kína_0508_Xiamen

Szóval aludtunk 2 órát, mindenki napszemüvegben és ásványvízzel kóválygott. Reggeli után buszra szálltunk és 3órás utazás után megérkeztünk egy kisvárosba, a nevét sajnos nem jegyeztem meg, de ez már tényleg kisváros, alig pár 100.000en laknak itt. Itt látszódott igazán a szegénység (fotókon). A napi program az volt, h a vidéket járva kerestünk tradicionális lakóházakat, Hakka épületeket. Ezek 2-3-4 szintes tömbök, kör vagy négyzet alaprajzúak és kifelé teljesen zártak. Van rajta 1, vagy 2 bejárat és ennyi. Belül gyűrűként van kialakítva az épület a közepén egy nagy udvarral, ahol szentély, iskola, közösségi helyek vannak. Nagyon ki vannak találva ezek a házak és az atmoszférájuk is különleges. Ma az UNESCO védettségét élvezik. A nap végén megkerestük a szállodánkat, ahol a fürdőszobánk nagyobb volt, mint Hong Kongban az egész lakosztályunk. Végül rengeteget aludtunk, ~12 órát.

Kína_0507_Hong Kong-Xiamen

Reggel újra fürdés, mert olyan meleg van, h légkondi mellett is folyt rólunk a víz. Vadásztunk gyorsan egy kávét, majd egy buszt és kimentünk a hatalmas hong kongi reptérre. Most végre nappal is láttam és tudtam pár fotót is készíteni róla. Aztán becheckolás és egy kínai fapadossal irány Xiamen.

Xiamen egy 2-3 milliós kisváros Hong Kongtól északkeletre. A repülőút 2 óráig tartott, alig, h felszálltunk, megkaptuk az ebédet és már ott is voltunk. Xiamenben egy idegenvezető csajszi várt ránk, elvitt minket a város szélén lévő kikötőbe, ahol kompra szálltunk és átmentünk Piano szigetére. Ez egy különleges sziget, mivel az ópiumháború idején az angolok itt alakították ki a bázisukat, majd később ezen a szigeten voltak az első nyugati konzulátusok Kínában. Bementünk egy múzeumbe is, ahol régi ékszeek, bútorok voltak kiállítva, stílusukban és formahasználatukban meghökkentően hasonlítottak Carlo Scarpa műveihez. Sajnos itt nem szabadott fotózni :(. Visszakompoztunk a városba, majd irány a hotel. Ez egy igazi felüdülés volt Hong Kong után, 2 ágyas szobák luxuskivitelben. Este elmentünk vacsorázni egy japán étterembe és olyan sushit ettem.....leírhatatlan. A nap zárásaként gondoltuk beülünk egy bárba sörözni, találtunk is egyet, de mikor bementünk, kiderült, h egy disco. Rengetegen voltak és a hely nagyon profin volt kialakítva. Volt élőzene is, táncosok, színes, világító koktélok, mindenféle neon cuccok, több színpad. Végül 5-fél6ig maradtunk. Reggel 8kor volt találka...:)

Kína_0506_Hong Kong

8:30kor reggel a találkozó, persze sikerült elaludnunk, de ráfogtuk az óraátállásra. Első program metrójegyvásárlás volt, majd irány a találkozóra az idegenvezetőnkkel, aki egy 20 éve itt élő svájci idős építész. A program délutánig az ő vezetésével folyt és a lényege a hong kongi lakhatás problémái. Mondták, h mehetnénk a belvárosba és nézhetnénk a csilli-villi irodaházakat is, de olyat bárhol láthatunk. Így kimentünk a sziget szélére a lakónegyedbe. Ez úgy néz ki, h magasházak egymás mellett, elég lerobbantak, szoci jellegűek. Sikerült elintézni, h párat elég közelről megnézzünk, pontosabban bemehettünk az épületbe, a helyi portások segítségével körbejártunk, megnéztük a szobákat, a közös helyiségeket, tetőt....na de sorjában:

Szóval miért is lakásokat? Hong Kongban a 90es évek elején volt egy nagy tűzvész, amikor az összetákolt lakótelepek nagy része leégett. A kormánynak gyorsan sok lakást kellett építenie a hajléktalanná vált 100.000-eknek. Tehát adva volt a feladat az építészeknek. Kidolgozták az otthoni panelnek megfelelő rendszert pár eltéréssel:

-itt nem kell hőszigetelni, elég a beton

-a szociális körülmények kicsit mások

Szóval építettek rengeteg 20-30-40 emeletes betonházat, amelyek most uralják a város látképét. A szobák elég durvák: 20-30 négyzetméteres, egyterű, kis erkéllyel. A szobában, ami pl 28 négyzetméteres 8an laknak. Nem elgépelés, 28 és 8! Nagyon durva. Ehhez van egy 1,5 négyzetméteres mosdó-zuhanyzó-wc. És konyha nincs. Ha kaját csinálnak, azt az erkélyen. És ez ma is így van részben. A lakosság fele még ma is ilyen körülmények között él! A lakásokat az állam építteti és adja el a lakóknak, akiknek legalább 7 évet kell várni rá. Az idegenvezetőnk már 10 éve itt élt, mire lakáshoz jutott, addig albérlet. Szóval még ma is problémát jelent a lakhatás Hong Kongban, de talán már kicsit jobban figyelnek a szociális és építészeti minőségre.

Délután szabadságot kaptunk, császkáltunk a városban, vásároltak a csajok, mi meg inkább nézelődtünk. Este még bementünk a Hong Kong Island-ra, ahol a csilli-villi felhőkarcolók vannak. Ez volt az a program, amit kár lett volna kihagyni. Ugyanis eddig Hong Kong általános részét láttunk és a preztízsnegyedet kerültük. Mertóval bementünk hát a centrumba, ahol az aluljáróból kiérve az egyik legjobb téren találtuk magunkat. Balra a China Tower (Pei), jobbra a Shanghai Bank (Foster) és körbe rengeteg felhőkarcoló. Ámultunk és bámultunk, majd elterelte a figyelmünket a gyomorkorgásunk. Felkerekedtünk hát vmi kaját keresni, kisétáltunk a központtól kicsit távolabb, ahol egy igencsak jó kínai éttermet találtunk. Kaja után szereztünk söröket, majd felültünk egy emeletes villamosra, amivel átmentünk a sziget másik végébe. Ott kószáltunk egyet, majd éjfél után hazataxiztunk. Kb annyiba került a taxi, mint a metrójegy. A taxik mind pirosak, toyoták, baromi régiek és kormányváltósak. Fürdés, alvás, mert reggel 9kor találka és megyünk a reptérre.

Kína_0505_Hong Kong

Megérkeztünk este 9kor Hong Kongba, a reptér egyszerűen hatalmas. Még ki sem checkoltunk, másik könnyítenem kellett magamon a reptéri mellékhelyiségben. Szóval így kezdődött a riszevőkkel a kapcsolatom :D. Aztán a reptérről kilépve megcsapott minket az állott, párás, meleg levegő, csak hápogtunk :). Bebuszoztunk a belvárosba, megkerestük a szállodát. Na ez egy szép sztori: egy 16 emeletes ház 15. emeletén vagyunk, aminek az aljában bazár van. Mire eljutottunk a szállásig, megvehettünk volna mindent, amire az elkövetkező 10 évben szükségünk lesz. A szoba egy vicc, 3an vagyunk egy 12 négyzetméteres lyukban és ebben a mosdó is benne van. Szerencsére nem leszünk itt sokat, aludni meg megteszi. Lepakoltunk, majd tusolás és indultunk éjfél után kicsit körbenézni. A város még javában élt, kerestünk is egy éttermet, majd próba-szerencse alapon választottunk kajákat. Az itteni kínai kaja valahogyan finomabb, mint otthon, könnyebben csúszik. Meg a pálcikázásba is könnyen belejöttünk. Vettünk pár sört és még sétáltunk egyet lefekvés előtt. Ebből az lett, h 5kor feküdtünk le és olyan helyeken jártunk, ahova nem is gondoltuk volna, h eljutunk. Pl voltunk egy plázában, ahol már minden zárva volt, kivéve a bejáratokat. A biztonságiak nem, hogy elzavartak minket, hanem megmutatták a legjobb helyeket: korcsolyapályát, lobbykat, tetőteraszt. Aztán elkeveredtünk vmi irtózatos magasságú házak közé, ott rengeteget fotóztunk, kimentünk egy korlát szélére, ahonnan már mondták, h inkább jöjjünk le, mert szerintük veszélyes. De ezt is baráti hangnemben. Végül visszatértünk a szállásra és lefeküdtünk aludni 5kor.

Kína_0504_utazás

Itt vagyok, élek, visszatértem, a vesémet sem adtam el, úgyhogy minden rendben. Kint szorgalmasan fényképeztem (~1100 kép) és írtam naplót is, úgyhogy semmit nem felejtek el :). Szóval:

Münchenbe 3 órával a repülés előtt érkeztünk. Be-check-oltunk, majd elmentünk enni vmit. Közben megérkeztek a többiek is. Kicsit várni kellett, aztán felszállhattunk az Airbus A330re. A repülés 6,5 órán át tartott, közben kaptunk vacsorát is, sült csirkét krumplival és vmi desszertet. Páran elkezdtek wiskeyzni közülünk, én nem csatlakoztam, mégiscsak az első utam Európán kívülre, nem kéne elfelejteni mindent. Mindenünk fájt az út végére, ez nem embernek való. Reggel 6kor landoltunk Dubai-ban az ottani idő szerint. Volt 4 óránk a következő járatig, így ittunk egy kávét, meg utána koccintottunk egy sörrel. Újra repülés, most egy Boing 777-sel Hong Kong felé. Ez a gép kicsit nagyobb és újabb is. Összességében nem sokat láttam Dubaiból, de amit sikerült, az arról győzőtt meg, h nem laknék itt. Minden csillog-villog, minden a pénzről szól, minden hatalmas és érezni, h nincs mögöttes tartalom. Egyszerűen hiányzott vmi. Talán Kína más lesz. A srácok meséltek róla más sokat, mert voltak már Pekingben. Ja, Liechtensteinben úgy működik a suli, h az őszi szemeszterben van egy alkotóhét jellegű hetük, a tavaszi szemeszterben pedig egy utazásos hetük. Így akikkel tanulok (harmadévesek), eddig 2 utazáson vannak túl. Egy pekingin és egy tokióin. Nem rossz... Persze volt több lehetőség, de a társaság nagy része ezen a kettő úton volt. További úticélok: Szíria, New York, Berlin, Moszkva, Budapest, Svájc....

0503

ma Dornbirnben voltunk üzemlátogatáson. Van a Zumtobel nevű lámpagyártó cég, és nekik a gyárát, valamint a bemutatótermét néztük meg. Akkora cég, h a katalógusukkal a még a Mértékben is találkoztam. Nagyon faja volt, de most pakolok gyorsan a kínai kirándulásra, mert hnap induluuuuuunk :). Na pusszantás mindenkinek 2 hétig

0502

6án open day lesz a koliban

persze én már a rizsevőknél leszek akkor, de mindenkinek kell egy posztert csinálnia az ajtajára. Tomival ezt dobtuk össze:) :